• Isten hozta
    Isten hozta

    Isten hozta

    Az én városom, Dunaszerdahely helytörténeti portálon!

    2012. június 22-én indult helytörténeti portálunk célja egyértelmű: sajátos választ akarunk adni a körülöttünk élő emberek számára, hogy mit jelent magyarságunk, mit jelent a gyökerekhez való kötődés, az identitásnak ezek a szálai hogyan is határozzák meg a mi magunk, de főképp gyermekeink jövőbeli életét, boldogulását. Múlt nélkül nincsen jövő, szokták mondani. Mi ezt a múltat akarjuk a kedves szöfröző előtt feltárni, megmutatni. Jelként felemelni...

    Elolvasom a legújabb bejegyzéseket!

     

  • Várjuk a segítségét!
    Várjuk a segítségét!

    Várjuk a segítséget!

    Dunaszerdahely emlékeit kutatjuk!

    Sajnos mindig kevesen vagyunk, és hogy jó munkát, mindenki számára értékeset hozzunk létre, ahhoz az Ön segítségére is szükségünk van. Keressük Szerdahely még ma is fellelhető emlékeit - képeket, képeslapokat, dokumentumokat, régi újságokat (pl. Csallóközi Lapok, Csallóközi Hírlap), tárgyi emlékeket stb. Ha tud, vagy szeretne segíteni, kattintson a lenti gombra!

    Igen, segítek!

     

  • Ön mire emlékszik?
    Ön mire emlékszik?

    Ossza meg emlékeit!

    Ön mire emlékszik? Írja meg nekünk!

    Sokan visszaemlékeznek még a régi városra, az egykor itt élt emberekre. Az emlékek elő-előbukkannak. Írja meg nekünk ezeket, még ha csak pár sorban, gondolatfoszlányban is. Segítse így is a munkánkat!

    Szeretnék pár sort küldeni

     

  • Küldjön hírt, programajánlót!
    Küldjön hírt, programajánlót!

    Küldjön hírt, programajánlót!

    Írjuk meg együtt a közös szerdahelyi eseménynaptárt!

    Sokszor kellemetlen, hogy nem tudunk egymás rendezvényeiről, programjairól. S milyen jó lenne, ha mindezt végre egy helyen tudnánk megnézni.

    A jobb oldalsávban található eseménynaptárral ez lenne a célunk. Azonban hogy minél színesebb és gazdagabb legyen ez a programajánlat, bizony szükségünk van arra is, hogy minél többen elküldjék programajánlókukat!

    Hírt,  eseményajánlót küldök!

     

Dunaszerdahely történelmi blogja | Korok, gondolatok

Elfeledett temetők elfeledett sírhantjai



Korábban már foglalkoztunk temetőkkel, azok históriájával, sok esetben hányatott sorsukkal. Így a régi szerdahelyi temetővel, amelynek egykori sírjelei szinte teljesen eltűntek, vagy a nemrégiben jobb „sorsúvá lett” sikabonyi hadifogoly-temetővel. Ha azonban belegondolunk, nem látni a mostani csallóközi temetőkben középkori, avagy akár az 1600-1700-as évekből származó sírjeleket. Ennek több oka is van, de elsőnek az enyészetet kell említeni. Aztán persze számtalanszor megtörtént, avagy meg is történik, hogy a régebbi sírra temetkeznek, fejfáit, kőkeresztjeit eldobják, összetörik, félre lökik. Nem ritka az sem, hogy a régi temető helyett újabba kezdenek el temetkezni, s a régi temető holléte a feledés homályába merül.
Ráadásul nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy hajdanán a Csallóközben 300 (!) település volt található – s ezek szinte mindegyike rendelkezett külön sírkerttel. Aztán a falvak, városrészek egymásba olvadásával elfelejtődött, az építkezések „áldozatává” lettek a korábbi sírhalmok, temetők. Kissé groteszk, nem is túl régi példája ennek a nagymegyeri hadifogoly-temető, amelynek területén ma házsorokat találunk.
Ma már a templomok körül is alig találunk temetőket, pedig a régi korokban bizony a leginkább ide temetkeztek az ősök. Így merült teljesen feledésbe a szerdahelyi, Szent György-templom körüli „Öreg temető”, a Szentfundus is, ahová 1780-ban temettek utoljára, megnyitva egyúttal az „új” (s mára ugyancsak teljesen elfeledett, beépített) újfalui temetőt. A szerdahelyi „Öreg temetőről” ezért írt szinte szenzációként a Csallóközi Lapok egyik 1928-ban közölt cikke: „Középkori temető nyomaira akadtak Dunaszerdahelyen. A dunaszerdahelyi róm. kath. templom környékén a Breuer Salamon-féle ház lebontása közben egy középkori temető nyomaira bukkantak. Eddig számtalan csontvázat ástak ki és a csontok mellett a XII–XIII. századból eredő különféle tárgyakra akadtak.”
Vagy Néhány somorjai síremlékről címmel ad tudósítást a Csallóköz 1910. november 27-ei számban a (mára ugyancsak elfeledett) dunaszerdahelyi helytörténész, Reininger L. László, megírva, hogy a somorjai sírkert milyen sok szép emléket őrzött meg az utókor számára. „A XVI. századtól kezdve találunk a somorjai temetőben síremlékeket – írja –, amelyeknek nagy része feliratuk érdekes tartalmánál fogva rendkívül becses, de sajnos, nem törődik senki sem velök.
A siremlékek közül kétségkívül legérdekesebb egy már-már megsemmisülni készülő szoboralakú siremlék, amely egy hadvezért ábrázol pajzzsal a kezében, rajta a Rogendorf osztrák nemesi család cimere diszeleg.
Ugyan ki ne hallott volna Rogendorf Vilmosról, a hires osztrák hadvezérről, aki két izben is ostromlotta Budát, míg végre őt is kezdte ostromolni az ázsiai kolera: Így kénytelen volt visszafordulni Budáról és megpihenni utközben Somorja városában, ahol nemsokára kivégezte a halál. Somorján temették el. Csak sirkövének maradványai hirdetik emlékét e felirattal MDXLI. – VII. – XXIII.
Nemsokára azonban az enyészet hatalmába fog kerülni Rogendorf sirköve.
A XVII. századbeli sirkövek már gyakoribbak. Ezeknek a feliratai még nagyon is kezdetleges kőfaragói munkákra vallanak, de a stilusuk annál érdekesebb. Ime, egyet be is mutatok:

IT FEK SIK
AZ NEMES NAGI,
SOMBATPE ES IVD
ITASON ISTEN EZ
VILAGBUL KISOL
ITAN KYSASSON
NAPAN ETAT, SSY.
19 : ANO.
1645
OLT NEMES KIS
MARTONNAR KETVES
HAZAS TARSA.

A XVIII. században nagyobbára vasból készitettek siremlékeket, amelyek mind művészi alkotások.
Különösen egy 1730-ban készült kereszt figyelemre méltó, finom lakatos munkával. Ezeket a rozsda tönkre fogja tenni. Egy kettőre eltehetnének a városi levéltárba, az utókor részére.
A mult századbeli sirkövek már a mai korbeliekhez hasonlitanak, de vannak régi alakual is. Mint pld. Kecskés Károly városi főjegyző avagy batsfalvai és keszőlczési, Rudnyák Lajosné Rübszan Erzsébet, cs. k. ny. őrnagy nejének sirköve. Valamint gyönyörű, monumentális siremléke áll fenn a mult század elején elhunyt Nyeregjártó József városi tanácsnoknak és Loszkandl József kalmárnak.”
A cikk folytatásában Reininger azon kesereg, hogy, úgy látszik, sok műemléknek is számító sírjel, a teljes érdektelenség okán, az enyészeté lesz.
A Dunaszerdahelybe beépült egykori tejedi temető is értékes sírokat rejtett. Ugyanis ez is megszűnt, ráadásul ma kutyasétáltató van a helyén. A Bősi út és az Állomás utca által határolva, a bősi felüljáró „tövében” helyezkedik el ez a többszáz éves temető, melynek központi keresztjéről is ír a vizitáció, említve, hogy a tejedi közösség emelte azt. A szerdahelyi Antal András krónikás is írt róla a városi krónikában:
„A volt tejedi temetőben található sírfeliratok:

Nes és Nzes
Ágh János meghalt 1823 április 14 életének 71 esztendejében
Ágh Jánosné szül (olvashatatlan) Terézia
1825 március 4-én életének 63 esztendejében múla
ki e világbul. Úr Isten kegyelmezzen nekik!
Csaplár Ignác 58 éves jámbor élete után
6 kiskorú körében nyugszik itt. + 1849 aug. 5.
Gyászolják: Dobos Erzsébet 32 évig hű neje
Mihál, Gáspár, Veronika gyermekei

Petényi Albert szól 1796
meghalt 1876 jan.31 én
gyászolva nejének és gyermekeinek mély fájdalmára.

Ezenkívül itt olvashatjuk Petényi Gáspár, Varga Sándor, Bazsó Ignác, Németh Jánosné szül. Bazsó Viktória, Bazsó Péter, Bazsó Márton, Bazsó Alajos, Bazsó Ignácné szül. Bély Julianna, Bazsó Vincéné, Bazsó Vince, Gódány Ferencné, Sperkó Zoltán, Gaál István és Takács Albert nevét.”

Képek beküldése | Képeslapok, dokumentumok feltöltése

Várjuk digitálisan és személyesen is az egykori képeket, képeslapokat, újságokat, emlékeket. Ide kattintva vagy online beküldheti azokat, vagy elérhetőségeinken kapcsolatba léphetünk!

Fórumozz! | Keress minket a közösségi hálón!

Az én városom, Dunaszerdahely elérhető a közösségi oldalakon is. Ha kérdése, észrevétele, ötlete, hozzászólása van, ott megteheti. Ide kattintva elérhet bennünket!

Az én városom | Helytörténeti verseny

Dunaszerdahely Város Önkormányzata várostörténeti versenyt hirdet az alap- és középiskolák, valamint az óvodások számára. Érdemes lesz bekapcsolódni!

Híres eleink mondták | Idézetek városunk jeles elődeitől...

Két szegényház számára hagyok huszezer forintot (...) és ekként a családom által megjelölt alkalmas helyen szegényház építtessék. Ugyanott szegények a család által vétessenek fel és amint az más szegényeknél is szokás, ruháztassanak és vagy naponként bizonyos összeg szabassék ki nekik, vagy élelmeztessenek.”

(Kondé Miklós püspök)

Feliratkozás hírlevélre | Hogy mindenről időben értesülj!

Küldj üzenetet! | Kérdezz bátran

Hány szeme van egy embernek? (Számmal írva!)
E-mail
Tárgy
Üzenet
You are here: Home Blog Hagyományok, életmódtörténet Elfeledett temetők elfeledett sírhantjai