• Isten hozta
    Isten hozta

    Isten hozta

    Az én városom, Dunaszerdahely helytörténeti portálon!

    2012. június 22-én indult helytörténeti portálunk célja egyértelmű: sajátos választ akarunk adni a körülöttünk élő emberek számára, hogy mit jelent magyarságunk, mit jelent a gyökerekhez való kötődés, az identitásnak ezek a szálai hogyan is határozzák meg a mi magunk, de főképp gyermekeink jövőbeli életét, boldogulását. Múlt nélkül nincsen jövő, szokták mondani. Mi ezt a múltat akarjuk a kedves szöfröző előtt feltárni, megmutatni. Jelként felemelni...

    Elolvasom a legújabb bejegyzéseket!

     

  • Várjuk a segítségét!
    Várjuk a segítségét!

    Várjuk a segítséget!

    Dunaszerdahely emlékeit kutatjuk!

    Sajnos mindig kevesen vagyunk, és hogy jó munkát, mindenki számára értékeset hozzunk létre, ahhoz az Ön segítségére is szükségünk van. Keressük Szerdahely még ma is fellelhető emlékeit - képeket, képeslapokat, dokumentumokat, régi újságokat (pl. Csallóközi Lapok, Csallóközi Hírlap), tárgyi emlékeket stb. Ha tud, vagy szeretne segíteni, kattintson a lenti gombra!

    Igen, segítek!

     

  • Ön mire emlékszik?
    Ön mire emlékszik?

    Ossza meg emlékeit!

    Ön mire emlékszik? Írja meg nekünk!

    Sokan visszaemlékeznek még a régi városra, az egykor itt élt emberekre. Az emlékek elő-előbukkannak. Írja meg nekünk ezeket, még ha csak pár sorban, gondolatfoszlányban is. Segítse így is a munkánkat!

    Szeretnék pár sort küldeni

     

  • Küldjön hírt, programajánlót!
    Küldjön hírt, programajánlót!

    Küldjön hírt, programajánlót!

    Írjuk meg együtt a közös szerdahelyi eseménynaptárt!

    Sokszor kellemetlen, hogy nem tudunk egymás rendezvényeiről, programjairól. S milyen jó lenne, ha mindezt végre egy helyen tudnánk megnézni.

    A jobb oldalsávban található eseménynaptárral ez lenne a célunk. Azonban hogy minél színesebb és gazdagabb legyen ez a programajánlat, bizony szükségünk van arra is, hogy minél többen elküldjék programajánlókukat!

    Hírt,  eseményajánlót küldök!

     

Dunaszerdahely történelmi blogja | Korok, gondolatok

Orosz katonai temető Sikabonyban



Sokan tudják, hogy Dunaszerdahelyen 1914 szeptembere és 1918 novembere között, az egykori Tábor (ma Ádor) utcától (a mai kórház felé) benyúló, illetve a vasút felé elterülő széles földterületen császári és királyi hadifogolytábor működött, főképp orosz foglyokkal. Volt olyan esztendő ez időben, amikor a táborban mintegy 30 000 hadifogoly is élt, összezsúfolva.
 

A Csallóközi Lapok 1914. szeptember 16-ai számában így ír: „Orosz hadifogolytábor Dunaszerdahelyen. Szokatlan események között élünk, ebből Dunaszerdahelynek is része van, amennyiben orosz hadifoglyok telepének szemelték ki. A fogoly tábor a kir. járásbíróság és a vasúti állomás (között, az) ugy nevezett Prileszky tagon vagy 50 holdon van elhelyezve. A tábor szögesdrót sövénnyel van körül véve. A tábor lakóinak első része 4000 ember hétfőn érkezett meg a bősi hajóállomásról fél század szabadkai 6. sz. honvédgyalogezred népfelkelőjének kiséretében. Az orosz hadi foglyok egyelőre a szabadban szalmán hálnak s maguk fogják felépíteni a barakokat, amelyek fűthetőek lesznek. A foglyok között 10 orvosnövendék és egy törzsorvos és egy segédorvos is van, akik el vannak különítve a többi foglyoktól.”
Elképzelhető, milyen higiéniás viszonyok is fogadták a tábor lakóit.
A foglyok megjelenésével szinte egy időben, 1914. szeptember 18-án már észlelték is a táborban az első kolera-megbetegedést – a város szerencséjére Spányik ezredes állomásparancsnoknak, illetve Vozáry László alezredesnek, az őrzászlóalj parancsnokának a szigorú intézkedése nyomán a táborból nem indulhatott ki járvány, s nem tizedelte meg Dunaszerdahely lakosságát. A helyi újságban is az óvintézkedések fokozott betartására kérték a lakosságot: „A hatóság és a katonaság vállvetve mindent elkövet, hogy a járvány községünkre ne csapjon át. Ez külömben nagyrészt a közönségtől is függ. Kerüljük azért a fertőzött fogolytábor közelségét is!”
A járvány megjelenésekor, szeptember 22-én Sándor János belügyminiszter is szemrevételezte a tábort, és benne „az utóbbi napokban épített kórházat és kolerabarakkokat is.”
Minden intézkedés ellenére kolerában és vérhasban rövid időn belül több száz fogoly vesztette életét. A halottak számára Sikabonyban, a régi temető mellett új katonai temetőt nyitottak: maguk a foglyok emelték az ott található görögkeleti kis ortodox kápolnát. A temető bejárata a mai nagyabonyi út felől volt, egy nagy fakapun keresztül lehetett bemenni – a kapu fölött a következő szöveggel: Russ. Kgf. Friedhof / Orosz Hadifogoly Temető.
A sírok között kis utacska vezetett a kápolna, és a tőle jobbra eső halottasház felé, ahol az elhunytakat felravatalozták. A nyitott kápolnácskába hat lépcsőn lehetett felmenni, benne szépen színezett ortodox szentkép látszott a Megváltóról, amely előtt az – egyébként mélyen vallásos orosz – katonák imádkoztak. Két oldalról egy-egy kard-imitáció volt látható, s a kápolna tetején a kis hagymakupolácskák az ortodox keresztre irányították a figyelmet. Maga a temető rendkívül gondozott volt. A sírok keresztjei is jellemzően ortodox hármas keresztű fejfákkal voltak ellátva, rajtuk az eltemetettek nevei helyett a kereszteken sorszámokkal (lásd a képen). Ugyanitt temették el a tábor zsidó (orosz) foglyait is – az egyik tiszt kősíremléke még ma is megtekinthető a temetőben.
A tábor története során számos járvány vonult végig lakóin: az említett kolera és vérhas mellett más ragályos betegségek, többek között a tífusz is megjelent, de az 1917–18-től jellemző éhezés is nagy csapást jelentett. 1914 és 1918 között a sikabonyi orosz katonai temetőbe a levéltári adatok szerint mintegy 1900 elhunyt orosz (majd később román, olasz stb.) hadifoglyot temettek el. A temetések saját katonai tiszteletadással zajlottak, a tábori – a korabeli sajtó szerint kitűnő – énekkar éneke mellett. (Somorján például százfős, komoly vezényletű énekkar működött az ottani hadifogolytáborban!)

Idézzük fel néhány itt eltemetett fogoly nevét az 1900 főt számláló névsorból!
Nikolaj Kalmijko (orosz, sz. 1888, 183. ezred, meghalt: 1916. 3. 18.), Anatoly Veselovsky (orosz, sz. 1881, 191. ezred, meghalt: 1916. ?), Semior Tarakanov őrvezető (orosz, sz. 1897, 323. ezred, meghalt: 1916. 10. 22.), Teodor Vasilijev (sz. 1889, 294. ezred, meghalt: 1915. 12. 15.), Ilija Olesov tizedes (orosz, ?, 69. ezred, ?), V Bella Balce hadnagy (olasz, sz. 1883, 35. ezred, meghalt: 1918. 6. 25.) stb.

Az 1918. novemberi dunaszerdahelyi fegyverletétel után a tábort a lakosság kifosztotta, s az addig karban tartott temető gazdátlanná vált. Előbb a helyiek, majd a cserkészek gondozták azt, illetve a város hatáskörébe került annak rendben tartása. Az 1938-as csehszlovák kivonulás után a magyar honvédelmi minisztérium felügyelte. „Nagyságos Főszolgabíró Úrnak, Dunaszerdahely. Tisztelettel bejelentem, hogy a sikabonyi hadifogolytemető pontos helyszínrajzát egy : 100-hoz méretben elkészítettem Losonczy Lajos igazgató tanítóval, mert a csehszlovákok kivonulásakor az elégették és mintegy 50 drb. fejfa elhelyezése bizonytalanná vált kétszeres megjelenés veszélye folytán. Elkészítette nevezett tanító a rajzhoz 2 példányban az összes adatokat feltüntető névjegyzéket is, melynek egy példányát megőrzés végett beterjesztek.” – írja a körjegyző 1942-ben. 1945 után a temető állapota folyamatosan romlott, ám segített, hogy 1951. január 1-jével a Szlovák Belügyminisztérium hatáskörébe került a katonai temetők gondozása. A belügy a városi nemzeti tanácsok hatáskörébe utalta a kegyhely felügyeletét, a helyreállítással és karbantartással egyetemben.
1989 változásai után a város lakói „valahogyan” megfeledkeztek erről a temető(jük)ről (is), s mára elhanyagolt és méltatlan helye lett Dunaszerdahelynek, amelytől mindenki elfordítja a fejét.
S hogy mi segíthetne ezen a mai áldatlan állapotokon? Egy valóban széleskörű összefogás és odafigyelés nem csupán a város, hanem bizony a város lakói részéről is. Mert ahogyan ez a temető senkié, úgy mindenkié!

 

Képek beküldése | Képeslapok, dokumentumok feltöltése

Várjuk digitálisan és személyesen is az egykori képeket, képeslapokat, újságokat, emlékeket. Ide kattintva vagy online beküldheti azokat, vagy elérhetőségeinken kapcsolatba léphetünk!

Fórumozz! | Keress minket a közösségi hálón!

Az én városom, Dunaszerdahely elérhető a közösségi oldalakon is. Ha kérdése, észrevétele, ötlete, hozzászólása van, ott megteheti. Ide kattintva elérhet bennünket!

Az én városom | Helytörténeti verseny

Dunaszerdahely Város Önkormányzata várostörténeti versenyt hirdet az alap- és középiskolák, valamint az óvodások számára. Érdemes lesz bekapcsolódni!

Híres eleink mondták | Idézetek városunk jeles elődeitől...

Két szegényház számára hagyok huszezer forintot (...) és ekként a családom által megjelölt alkalmas helyen szegényház építtessék. Ugyanott szegények a család által vétessenek fel és amint az más szegényeknél is szokás, ruháztassanak és vagy naponként bizonyos összeg szabassék ki nekik, vagy élelmeztessenek.”

(Kondé Miklós püspök)

Feliratkozás hírlevélre | Hogy mindenről időben értesülj!

Küldj üzenetet! | Kérdezz bátran

Hány szeme van egy embernek? (Számmal írva!)
E-mail
Tárgy
Üzenet
You are here: Home Blog A 20. századtól az első világégésig Orosz katonai temető Sikabonyban