• Isten hozta
    Isten hozta

    Isten hozta

    Az én városom, Dunaszerdahely helytörténeti portálon!

    2012. június 22-én indult helytörténeti portálunk célja egyértelmű: sajátos választ akarunk adni a körülöttünk élő emberek számára, hogy mit jelent magyarságunk, mit jelent a gyökerekhez való kötődés, az identitásnak ezek a szálai hogyan is határozzák meg a mi magunk, de főképp gyermekeink jövőbeli életét, boldogulását. Múlt nélkül nincsen jövő, szokták mondani. Mi ezt a múltat akarjuk a kedves szöfröző előtt feltárni, megmutatni. Jelként felemelni...

    Elolvasom a legújabb bejegyzéseket!

     

  • Várjuk a segítségét!
    Várjuk a segítségét!

    Várjuk a segítséget!

    Dunaszerdahely emlékeit kutatjuk!

    Sajnos mindig kevesen vagyunk, és hogy jó munkát, mindenki számára értékeset hozzunk létre, ahhoz az Ön segítségére is szükségünk van. Keressük Szerdahely még ma is fellelhető emlékeit - képeket, képeslapokat, dokumentumokat, régi újságokat (pl. Csallóközi Lapok, Csallóközi Hírlap), tárgyi emlékeket stb. Ha tud, vagy szeretne segíteni, kattintson a lenti gombra!

    Igen, segítek!

     

  • Ön mire emlékszik?
    Ön mire emlékszik?

    Ossza meg emlékeit!

    Ön mire emlékszik? Írja meg nekünk!

    Sokan visszaemlékeznek még a régi városra, az egykor itt élt emberekre. Az emlékek elő-előbukkannak. Írja meg nekünk ezeket, még ha csak pár sorban, gondolatfoszlányban is. Segítse így is a munkánkat!

    Szeretnék pár sort küldeni

     

  • Küldjön hírt, programajánlót!
    Küldjön hírt, programajánlót!

    Küldjön hírt, programajánlót!

    Írjuk meg együtt a közös szerdahelyi eseménynaptárt!

    Sokszor kellemetlen, hogy nem tudunk egymás rendezvényeiről, programjairól. S milyen jó lenne, ha mindezt végre egy helyen tudnánk megnézni.

    A jobb oldalsávban található eseménynaptárral ez lenne a célunk. Azonban hogy minél színesebb és gazdagabb legyen ez a programajánlat, bizony szükségünk van arra is, hogy minél többen elküldjék programajánlókukat!

    Hírt,  eseményajánlót küldök!

     

Dunaszerdahely történelmi blogja | Korok, gondolatok

Császári és királyi hadifogolytáborok a Csallóközben

Annak ellenére, hogy a frontvonalak közvetlen borzalmai elkerülték őket, a csallóköziek már az első világégés legelején, 1914 szeptemberében szembesülhettek a háborús mindennapokkal, hiszen az Osztrák–Magyar Monarchia hadügyminisztériuma három nagy császári és királyi hadifogolytábort létesített a Csallóközben, Dunaszerdahelyen Spányik ezredes, Nagymegyeren Walkner alezredes, míg Somorján Halhaczth alezredes táborparancsnokok vezetésével.
Mind a császári és királyi katonai parancsnokságot, de a településeket is váratlanul és felkészületlenül érte mégis e foglyok tömeges megjelenése. Dunaszerdahelyre például már 1914 októberének elejére tízezer, zömében orosz hadifogoly érkezett, Nagymegyerre hatezer szerb, s hasonlóképp Somorjára is többezres létszámban érkeztek a fogságba esett katonák… „Az oroszok szelíd, tisztességes és mélyen vallásos emberek, a szerbek azonban renyhe, piszkos, vad népek” – írja róluk 1914-ben a nagyabonyi plébános.

A táborokban a felkészületlenség okán már az odaérkezésüktől fogva embertelen körülmények között éltek a katonák, nem várták őket előre megépített barakkok, szállások, csupán a puszta földön, illetve a földbe vájt alkalmatosságaikban húzták meg magukat, a szabad ég alatt. Nagymegyeren például Obradovič szerb tábori lelkész leírása szerint a táborban egyetlen deszka, de még szalma sem volt, s a mezítlábas, rongyos foglyok a sárban, a földön aludtak. Dunaszerdahely, de Somorja tábora sem volt különb.
Nem csoda, hogy ilyen körülmények között aztán rövidesen mindhárom helyen megjelent a tífusz, a vérhas, de a kolera is, drámai pusztítást végezve a legyengült emberek között. Az erősen őrzött rabhelyek mellett épp ezért korán hadifogolytemetők is létesültek. A szigorú intézkedéseknek köszönhetően sikerült csak elérni (megtiltva a foglyokkal való mindennemű érintkezést), hogy a ragályos betegségek nem csaptak ki a táborokból, a helyi lakosságot is megtizedelni.
Ahogyan aztán nyilvánvalóvá vált, hogy a háború elhúzódik, s nem ér véget néhány hónap alatt, a hadifoglyok szorgos munkájának köszönhetően a táborokat lassan óriás barakkvárosokká építették ki, ahol hatalmas lakóbarakkokban helyezték el az embereket, többnyire nemzetiségük – oroszok, szerbek, románok stb. – szerinti csoportokba osztva őket.
Mindegyik tábornak önálló kórháza, egészségügyi személyzete, víz- és csatornahálózata, saját, csak a fogolytáborban használható pénze (ezáltal, a visszaélések megakadályozása miatt belső árukereskedelme) volt, s noha a genfi egyezmények betartatását a nemzetközi szervek is ellenőrizték, a sok hiányosság mindig is jellemzően kirívó maradt. A levelek, csomagok akadozva érkeztek, a higiénia félelmetesen rossz volt, az orvosi ellenőrzések bizonytalanok voltak, s a nyomor mindennapossá vált. Később aztán az élelmes rabok mégis saját kantint, kápolnákat emeltek maguknak, próbálva otthonossá tenni szülőföldüktől távoli, szűkös ellátású mindennapjaikat. Szabadidejükben fából emléktárgyakat, ládákat készítettek, amelyet a környező települések lakóinak adtak el. Később az olasz front megnyílásával a táborokban (főképp a dunaszerdahelyiben és a somorjaiban) megjelentek az olasz katonafoglyok is.
Minthogy a háborús időkben a férfikéz nagyon is hiányzott, a hadifoglyokat (a hadügy és a nemzetközi egyezmények szabályai értelmében) kiadott munkásként kezdték el alkalmazni mindhárom város vonzáskörzetébe tartozó települések lakói. Főleg mezőgazdasági szezonmunkák voltak ezek, sokuk számára egysíkú életükbe az ilyen alkalmak hoztak változatosságot.
A háború során, 1916–17-től fokozatosan romlott az ellátás, „ez idő szerint olasz hadifoglyok is vannak, kik között van két olasz felszentelt pap is, névszerint: Henricus Rossi és Hector Mattioli, mindkettő a bolognai egyházmegyéből való; itt nálam lisztet, kenyeret, tojást kértek, mert éheznek” – írja a dunaszerdahelyi helyzetről egy naplóbejegyzés.
Egyre gyakoribbá válnak a fogolyszökések is (1918 márciusának végén olasz tisztek szöktek meg pl. a dunaszerdahelyi táborból), amit több esetben a helyi lakosság is elősegített magatartásával: a „hadifoglyok, akik egy hadifogolytáborból vagy valamely munkahelyről megszöktek, rövid úton egy más munkaadónál alkalmazást találnak (…) az új munkaadók (…) eltitkolják a szökevény hadifoglyok jelenlétét azon okból, mert ezek gyakran csak az élelmezés nyújtásának ellenében szegődnek be, miáltal a munkaadók olcsó munkaerőt nyernek. Ez az eljárás, mely kiterjedt körben meghonosodott, oka és alapja az elharapódzott szökési kísérleteknek, s meglazítja a fegyelmet a hadifoglyok között” – írják másutt.
A háború végével, az őrszázadok fegyverletételével szabadultak a foglyok. Legtöbbjük hazament, ám akadtak, akik a helyieket megszeretve maradtak, sőt itt alapítottak családot. S hogy mi lett a barakkvárosok sorsa? Érzékletesen szemlélteti a következő naplóbejegyzés: „1919 év január hó 4 és 5-től kezdve a dunaszerdahelyi fogolytábort fosztották ki a környék lakósai, az egyes barakkokban felhalmozott lisztet, bőrt, bakancsokat, petróleumot, száritott halnemüeket, tábori pokrócokat, lepedőket, temérdek nyoszolyadeszkákat elhordtak a közeli községek lakosai. Miután kikezdték a barakkokat, a több milliót érő sok deszkát éjjel-nappal hurcolták, éjjelenkint egy-egy barakkot meggyujtottak, s annak világánál bontották a barakkokat. Itt oly szörnyű munkát végzett a nép, hogy még nézni is undorító volt.”
A háborúnak e keserű idejére ma már alig emlékeztet valami, hacsak nem a Tábor utca elnevezések, vagy az egykori hadifogolytemetők, illetve azok elárvult, elgazosodott romjai…

(Megjelent a Csallóköz hetilapban)

A dunaszerdahelyi hadifogolytábor képei:

A somorjai hadifogolytábor képei:

Képek beküldése | Képeslapok, dokumentumok feltöltése

Várjuk digitálisan és személyesen is az egykori képeket, képeslapokat, újságokat, emlékeket. Ide kattintva vagy online beküldheti azokat, vagy elérhetőségeinken kapcsolatba léphetünk!

Fórumozz! | Keress minket a közösségi hálón!

Az én városom, Dunaszerdahely elérhető a közösségi oldalakon is. Ha kérdése, észrevétele, ötlete, hozzászólása van, ott megteheti. Ide kattintva elérhet bennünket!

Az én városom | Helytörténeti verseny

Dunaszerdahely Város Önkormányzata várostörténeti versenyt hirdet az alap- és középiskolák, valamint az óvodások számára. Érdemes lesz bekapcsolódni!

Híres eleink mondták | Idézetek városunk jeles elődeitől...

Két szegényház számára hagyok huszezer forintot (...) és ekként a családom által megjelölt alkalmas helyen szegényház építtessék. Ugyanott szegények a család által vétessenek fel és amint az más szegényeknél is szokás, ruháztassanak és vagy naponként bizonyos összeg szabassék ki nekik, vagy élelmeztessenek.”

(Kondé Miklós püspök)

Feliratkozás hírlevélre | Hogy mindenről időben értesülj!

Küldj üzenetet! | Kérdezz bátran

Hány szeme van egy embernek? (Számmal írva!)
E-mail
Tárgy
Üzenet
You are here: Home Blog Dunaszerdahely a két világháború között Császári és királyi hadifogolytáborok a Csallóközben