• Isten hozta
    Isten hozta

    Isten hozta

    Az én városom, Dunaszerdahely helytörténeti portálon!

    2012. június 22-én indult helytörténeti portálunk célja egyértelmű: sajátos választ akarunk adni a körülöttünk élő emberek számára, hogy mit jelent magyarságunk, mit jelent a gyökerekhez való kötődés, az identitásnak ezek a szálai hogyan is határozzák meg a mi magunk, de főképp gyermekeink jövőbeli életét, boldogulását. Múlt nélkül nincsen jövő, szokták mondani. Mi ezt a múltat akarjuk a kedves szöfröző előtt feltárni, megmutatni. Jelként felemelni...

    Elolvasom a legújabb bejegyzéseket!

     

  • Várjuk a segítségét!
    Várjuk a segítségét!

    Várjuk a segítséget!

    Dunaszerdahely emlékeit kutatjuk!

    Sajnos mindig kevesen vagyunk, és hogy jó munkát, mindenki számára értékeset hozzunk létre, ahhoz az Ön segítségére is szükségünk van. Keressük Szerdahely még ma is fellelhető emlékeit - képeket, képeslapokat, dokumentumokat, régi újságokat (pl. Csallóközi Lapok, Csallóközi Hírlap), tárgyi emlékeket stb. Ha tud, vagy szeretne segíteni, kattintson a lenti gombra!

    Igen, segítek!

     

  • Ön mire emlékszik?
    Ön mire emlékszik?

    Ossza meg emlékeit!

    Ön mire emlékszik? Írja meg nekünk!

    Sokan visszaemlékeznek még a régi városra, az egykor itt élt emberekre. Az emlékek elő-előbukkannak. Írja meg nekünk ezeket, még ha csak pár sorban, gondolatfoszlányban is. Segítse így is a munkánkat!

    Szeretnék pár sort küldeni

     

  • Küldjön hírt, programajánlót!
    Küldjön hírt, programajánlót!

    Küldjön hírt, programajánlót!

    Írjuk meg együtt a közös szerdahelyi eseménynaptárt!

    Sokszor kellemetlen, hogy nem tudunk egymás rendezvényeiről, programjairól. S milyen jó lenne, ha mindezt végre egy helyen tudnánk megnézni.

    A jobb oldalsávban található eseménynaptárral ez lenne a célunk. Azonban hogy minél színesebb és gazdagabb legyen ez a programajánlat, bizony szükségünk van arra is, hogy minél többen elküldjék programajánlókukat!

    Hírt,  eseményajánlót küldök!

     

Dunaszerdahely történelmi blogja | Korok, gondolatok

Iskola a régmúltban



(Duna)Szerdahely legrégibb iskolájának okiratos említésével meglepően korán, már a 14. század legelején találkozunk: ez az ősi iskola a templom tőszomszédságában álló plébánia mellett állt, első ismert tanítója pedig Iván volt (Iwan, 1332). Maga a római katolikus népiskola régi krónikája, amelyet a Csallóközi Múeum őriz, ugyancsak a régmúltba helyezi az iskolaalapítást. Az (azóta elveszett) templomalapítási okiratra hivatkozva írja ugyanis, hogy az iskola eredetileg az 1329. esztendőben „szerveztetett”. Mindenesetre különleges tény, hogy a Csallóköz szívében az Áprád-korban bizonyosan szerveztek iskolát a gyerekek számára, míg másutt csak jóval később, a kötelező iskolai népoktatás „első bevezetésekor” (az 1700-as évek vége) létesültek iskolák a település gyermekeinek oktatására.
Egy jóval későbbi, 1533-as okiratban a kántor és harangozó Fábián iskolamesternek a nevével találkozunk, ami azt is mutatja, hogy bizony szűkös megélhetést jelentett a tanítóskodás, ha mellé még a kántorkodást és a harangozást is vállalni kellett. 1567-ben pedig Ferenc rektorról szerzünk tudomást Kondé Lázár végrendeletéből, aki számára a földesúr tíz évi használatra bizonyos földterületet hagyott.
A 16. század végén a szerdahelyi iskola telkét a kegyúri család, a Pálffy bővíti, az oktatás céljára újraemelt kis épület „elődje” helyén, a plébánia mellett, a Szent György-templom szomszédságában épült újra, a korban szokásos, egyszerű módon készült: vályogból tapasztott fallal, s előbb náddal (majd a későbbi korokban fazsindellyel) fedetten. Az épület egyben a plébános felügyelete alatt álló kántortanító lakásául is szolgált az ezt követő évszázadokban.
Az oktatás tizenhatodik századi színteréül persze jó esetben egy „iskolaszobát”, és maximum egy lakószobát kell elképzeljünk, amihez egy konyha, s kis kamra tartozott, gazdagabb helyeken melléképülettel, istállóval megtoldva. Maga a tanítói fizetés sem volt magas, ezért, mint már azt az 1500-as adat is mutatja, kántorkodással, harangozással egészítettek azt ki. S hogy mi volt a legfontosabb tananyag maga? Természetesen a katekizmus, vagyis a vallásismeret, amit bibliai történetek, egyházi énekek bővítettek, és sok esetben az írásra, olvasásra kevés idő jutott.  
Az 1634-es Pázmány Péter-féle vizitáció ugyancsak említi ezt a katolikus iskolát, és a tanítóról is szól. A kor szokása szerint a közeli szerdahelyi fíliák, leányegyházak iskolás korú gyermekei is ide jártak – feltéve persze, ha az időjárás, illetve a szezonális munkák azt megengedték. Így Újfalu, Nemesszeg, Nagyabony, Hodos, Sikabony, Csótfalva, Nagyudvarnok, Enyed, Balasfalva (Balázsfa), Éte, Hegy, Benefalva (Benefa), Csenkeszfa, Pódafa és Rény legkisebbjei tanultak itt. Az akkor még Szerdahelyhez tartozó albári, tőkési és várkonyi gyerekek azonban a nagy távolság miatt nem jártak a szerdahelyi iskolába.
Jobb esetben a falvak fogott (fogadott, „csavargó”, azaz vándor) tanítókkal „húzták ki azt az időszakot, amíg gyermekeik ismét a megszokott iskolába járhattak.
A 17. század derekán településünkön virágkorát élő reformáció nemcsak kis templomocskát emelt Szerdahelyen, hanem a korban egyre nagyobb jelentőséget kapó iskolai nevelést sem hanyagolta el.  A közösség iskolája Megyeri János és Borbély István telkén, valamint Kalló Máté telkének egy részén állhatott (valahol a mai városi művelődési központ környékén). A század végén azonban a szerdahelyi református prédikátor Sikabonyba, majd Nemeshodosba űzetése nemcsak anyaegyházukat száműzte e településekre, hanem magát felekezeti oktatásukat is.
1777-ig az iskolázás az egyes vallásfelekezetek ügye volt – ekkor teremtette meg a Mária Terézia által kiadott Ratio Educationis annak az első egységes oktatási-nevelési rendszernek a létrehozását, amely az állam, azaz az uralkodó felügyelete alatt áll (főképp a katolikus iskolák rendszerét érintette). Az ekkori, 1781-es vizitáció megőrizte az egytanerős szerdahelyi iskola tanárának (Ludi-rector), Kőváry Andrásnak a nevét is, aki kor viszonyaihoz képest szélesebb műveltséggel rendelkezett, és „azt lehet mondani, minden nyelven” beszélt: magyarul, németül és a „szláv nyelvet” is bírta. S tegyük hozzá, egymaga felügyelte a nem kevesebb mint 30-40 gyereket!

Képek beküldése | Képeslapok, dokumentumok feltöltése

Várjuk digitálisan és személyesen is az egykori képeket, képeslapokat, újságokat, emlékeket. Ide kattintva vagy online beküldheti azokat, vagy elérhetőségeinken kapcsolatba léphetünk!

Fórumozz! | Keress minket a közösségi hálón!

Az én városom, Dunaszerdahely elérhető a közösségi oldalakon is. Ha kérdése, észrevétele, ötlete, hozzászólása van, ott megteheti. Ide kattintva elérhet bennünket!

Az én városom | Helytörténeti verseny

Dunaszerdahely Város Önkormányzata várostörténeti versenyt hirdet az alap- és középiskolák, valamint az óvodások számára. Érdemes lesz bekapcsolódni!

Híres eleink mondták | Idézetek városunk jeles elődeitől...

Két szegényház számára hagyok huszezer forintot (...) és ekként a családom által megjelölt alkalmas helyen szegényház építtessék. Ugyanott szegények a család által vétessenek fel és amint az más szegényeknél is szokás, ruháztassanak és vagy naponként bizonyos összeg szabassék ki nekik, vagy élelmeztessenek.”

(Kondé Miklós püspök)

Feliratkozás hírlevélre | Hogy mindenről időben értesülj!

Küldj üzenetet! | Kérdezz bátran

Hány szeme van egy embernek? (Számmal írva!)
E-mail
Tárgy
Üzenet
You are here: Home Blog Oktatás Iskola a régmúltban