• Isten hozta
    Isten hozta

    Isten hozta

    Az én városom, Dunaszerdahely helytörténeti portálon!

    2012. június 22-én indult helytörténeti portálunk célja egyértelmű: sajátos választ akarunk adni a körülöttünk élő emberek számára, hogy mit jelent magyarságunk, mit jelent a gyökerekhez való kötődés, az identitásnak ezek a szálai hogyan is határozzák meg a mi magunk, de főképp gyermekeink jövőbeli életét, boldogulását. Múlt nélkül nincsen jövő, szokták mondani. Mi ezt a múltat akarjuk a kedves szöfröző előtt feltárni, megmutatni. Jelként felemelni...

    Elolvasom a legújabb bejegyzéseket!

     

  • Várjuk a segítségét!
    Várjuk a segítségét!

    Várjuk a segítséget!

    Dunaszerdahely emlékeit kutatjuk!

    Sajnos mindig kevesen vagyunk, és hogy jó munkát, mindenki számára értékeset hozzunk létre, ahhoz az Ön segítségére is szükségünk van. Keressük Szerdahely még ma is fellelhető emlékeit - képeket, képeslapokat, dokumentumokat, régi újságokat (pl. Csallóközi Lapok, Csallóközi Hírlap), tárgyi emlékeket stb. Ha tud, vagy szeretne segíteni, kattintson a lenti gombra!

    Igen, segítek!

     

  • Ön mire emlékszik?
    Ön mire emlékszik?

    Ossza meg emlékeit!

    Ön mire emlékszik? Írja meg nekünk!

    Sokan visszaemlékeznek még a régi városra, az egykor itt élt emberekre. Az emlékek elő-előbukkannak. Írja meg nekünk ezeket, még ha csak pár sorban, gondolatfoszlányban is. Segítse így is a munkánkat!

    Szeretnék pár sort küldeni

     

  • Küldjön hírt, programajánlót!
    Küldjön hírt, programajánlót!

    Küldjön hírt, programajánlót!

    Írjuk meg együtt a közös szerdahelyi eseménynaptárt!

    Sokszor kellemetlen, hogy nem tudunk egymás rendezvényeiről, programjairól. S milyen jó lenne, ha mindezt végre egy helyen tudnánk megnézni.

    A jobb oldalsávban található eseménynaptárral ez lenne a célunk. Azonban hogy minél színesebb és gazdagabb legyen ez a programajánlat, bizony szükségünk van arra is, hogy minél többen elküldjék programajánlókukat!

    Hírt,  eseményajánlót küldök!

     

Dunaszerdahely történelmi blogja | Korok, gondolatok

Dunaszerdahely emlékhelyei

Mindenképpen érdekes, és több szempontból sem szokványos kiadványt tart a kezében a kedves Olvasó: a Csallóköz szívének, Dunaszerdahelynek a régmúltját feltáró helytörténeti kutatás eredményének újabb darabját.
E kutatás részeként teszünk le a kedves olvasó számára kis kötetünket, benne összefoglalva a mai város ismert emlékhelyeit: fontosabb történelmi épületeit, szobrait, emlékműveit és emléktábláit, de – a teljesség kedvéért természetesen – helyt kapnak a kiadványban a szakrális kisemlékek, a temetők, a fontosabb síremlékek is. S minthogy a város múltjának összefüggései nehezen érthetők, illetve értelmezhetők a mára sajnos eltűnt, s majdhogynem feledésbe merült egykori emlékhelyek nélkül, így azok közül is bemutatjuk a legjellegzetesebbeket, legismertebbeket.


A Dunaszerdahely emlékhelyei természetesen nem csak a helytörténet szerelmeseinek szól, hanem sokkalta inkább a pedagógusoknak, s még inkább tanítványaiknak. Nekik szeretném megmutatni, hogy mára milyen értékek őrződtek meg a településen, annak ellenére, hogy Dunaszerdahely az 1960-as évektől teljes – s nem mondhatnánk, hogy mindenben javára váló – átalakulásokon ment keresztül. E számos esetben politikai indíttatású átalakulás során eltűntek régi temetői, arculatát meghatározó középületei, lakóházai. Csupán a múlt nyomainak töredékei maradtak az utódokra.
Sokakban felmerülhet a kérdés, vajon minden fent leírt oknak és ténynek ellenére szükség van-e egy Dunaszerdahely emlékhelyeit bemutató kiadványra. Van-e ilyennek létjogosultsága? A válasz a kiadványban és persze magában a kérdezőben is rejlik. Annak ugyanis, aki tudja, hol található a szerdahelyi Mater Dolorosa, tudja, merre is volt a Gloserpark és például jól ismeri a Szentfundus, templomaink, vagy a Sárga kastély hiteles történetét, avagy tudja, hol lelhető fel ma a város legrégibb köztéri szobra, nos, neki lehet, kevesebb információt rejt a kötet. Mindenki más számára azonban értékes összefoglaló, „kis dunaszerdahelyi enciklopédia” lehet a képekkel, idézetekkel gazdagon tarkított könyv.
Fogadják, olvassák úgy, ahogyan készült: szívből, szeretettel.

110 oldal, krétapapír, A5. Gazdag képanyaggal.

 

A képek után elolvasható A. Szabó László méltatása a kötetről!


 

..............................................................................................................................................................................................


A. Szabó László
Nagy Attila újabb könyvéről...


Habent sua fata libelli - mondja a latin szólás, vagyis: a könyveknek megvan a maguk sorsa...
Persze ugyanezt mondhatjuk el az épületekről, az utcákról, a terekről, és végső soron (természetesen) az emberekről is. Mindennek, mindenkinek megvan a maga saját sorsa.
De érdekel-e, kell-e, hogy érdekeljen bennünket, minek mi a rendeltetése, kinek mi a végzete, ki milyen életpályát futott be? Kell-e ismernünk a múltat, szükséges-e szembesülnünk a jelennel, kívánatos-e a jövőbe látni?
Efféle filozófiai kérdések tolulnak elém, miközben arra gondolok, hogy nem is igazán a fátum a lényeges, sokkal inkább a Lélek. A könyvek lelke, az épületek, az utcák, a terek, az emberek lelke. És nem utolsósorban mindez együtt: a Város lelke.
Ezt a lelket, vagy ha úgy tetszik ezt a szellemiséget, ezt a környezetet, ezt a légkört igyekszik elénk tárni Nagy Attila Dunaszerdahely emlékhelyei című új könyvében.
Épp ezért különösen megtisztelő volt a felkérés, hogy én ajánljam a nagyérdemű közönség figyelmébe a Gutenberg-galaxis újabb termékét, amely nem kevesebbre vállalkozik, mint hőn szeretett városunk, szülőhelyünk és/vagy lakóhelyünk jelenleg is fellelhető, vagy sok esetben sajnos már csak az emlékezetben élő építményeinek bemutatására.
Nagy Attila barátunk könyve egy újabb adalék a várostörténethez, amely az iskolások számára készített Lakóhelyismeret, a Szent György-templomot bemutató Szerdahely szíve és a társszerzőként jegyzett Dunaszerdahely monográfia után további részletekről lebbenti fel a fátylat, hogy minél többen megismerkedhessenek a nap mint nap látott épületek, szobrok, emlékművek eredetével és történetével, melyek mellett egyesek ma még talán közönyösen sétálnak el.
Radnótival mondhatnánk: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent..." Nagy Attila viszont ezúttal is mindent megtesz annak érdekében, hogy ne csak térkép legyen e táj, hogy a „csecsszopók, akikben megnő az értelem" büszkén vihessék majd tovább szellemi és kulturális örökségünket.

A történelem rögzítésében kezdetben a háborús elbeszélések és a hősök életrajzai domináltak, később különböző események kronologikus leírása. A történelemtudomány egyes ágazatainak felgyorsult fejlődése következtében a mindennapi élet és a lakóhely jellegzetes helyszíneinek vizsgálata is fontos szerepet kapott. A klasszikus történetírás műfajai számottevő módon megváltoztak, mára a részkérdéseket vizsgáló irányzatok is fontos helyet foglalnak el a palettán. Ezért sem meglepő, hogy szerzőnk, aki tájainkon az utóbbi esztendőkben jelentős mértékben hozzájárult a helytörténetírás horderejének növekedéséhez, ezúttal a város toposzai felől közelítette meg a történelem relativitását.
Előrebocsátom: nem vagyok történész, ezért nem is szeretném a historiográfia módszertani irányelvei alapján górcső alá venni ezt a könyvet. Nem akarom a történelemtudományi kutatómunka elméleti és gyakorlati kérdéseinek szempontjából sem megvizsgálni. Az persze a laikus számára is első látásra szembetűnő, hogy a szerző a topográfiai megközelítést alkalmazza, mialatt háttérbe szorul a kronológiai perspektíva, közben pedig azért leheletnyi teret kap egy-egy híres, Dunaszerdahelyhez köthető személy életének néhány mozzanata is.

Ebben a karcsú kötetben engem jelen pillanatban egyetlen dolog érdekel: a város, ahol élek. Az élettér, amely körülvesz, amely hatást gyakorol rám, és amelyre a magam szerény módján én is próbálok némi hatással lenni.
Ahogy már említettem, Nagy Attila az építmények felől közelíti meg a város több száz éves múltját, annak történelmét. A vizuálisan érzékelhető térről próbál verbális eszközökkel számot adni. Egy földrajzilag körülhatárolt terület múltját és életét igyekszik színesen, élményszerűen feltárni.
Ez a százegynéhány oldalas könyv ismeretterjesztő és népszerűsítő célzattal, közérthető stílusban íródott. Jól sikerült település-ismertető, amely múltról és jelenről egyaránt árulkodik. Mozaikszerű, de emberközpontú. Hathatós emlékezetkutatás és forrásfeltárás előzte meg megjelenését, ám ami lényeges, hogy a kutatás során nem veszett el benne maga a városlakó. Ez a könyv minden porcikájában aktuális és modern, hiszen helyet kapott benne már a tavaly novemberben felszentelt sikabonyi templom, és hogy minden könnyen megtalálható legyen az idegenek számára is, a kor követelményeinek eleget téve GPS-koordinátákat is közöl a szerző.

Kinek vagy kihez szól hát ez a könyv? Legegyszerűbb lenne azt mondani, hogy mindenkihez. Érzésem szerint mégis főképp a jövőnek, a felnövekvő generációknak szól. A helytörténetírás ugyanis nem csekély mértékben nevelési tényező. Az itt élő lakosság történelmi műveltségének gazdagításához és hazaszeretetének kifejlesztéséhez is nélkülözhetetlen. Ugyanakkor minden város egyedi, sajátos társadalmi szerkezet, amely csak a maga egyediségének ismeretében érthető meg. Fontos tudatosítanunk, hogy a városról alkotott képzeteinket számos szempont (akár politikai is) befolyásolja.
A városi terek és épületek jelentős mértékben alakítják az emberek életét, viselkedését, nem utolsósorban a várospolitikát. Építészeti stílusok és politikai akarat minden időben egyaránt formálták a teret, néha szakralizálva, máskor pedig éppen profanizálva azt.
Az épületek értékek szimbólumai, hagyományok hordozói. A krónikák azonban sohasem lesznek semlegesek, mindig értelmezéseket mutatnak be. Az ember így szerzője és szereplője is egyben a történelemnek. Freudot felidézve: a város a kollektív emlékezet metaforája, amely a múlt rétegeit néha tudat alatt is magában hordja.
Ezért sem mindegy, ismerjük-e értékeinket, ezért sem mindegy, hogyan alakítjuk tovább mindennapjainkat.
Nagy Attila könyve így hatással lehet a lakosság jövőbeli „mentális térképének” alakulására is. Hozzájárulhat ahhoz, hogy városunk soha ne legyen jellegtelen, sajátos karakter nélküli képződmény.

Eszenyi Miklós, az ismert kultúrtörténész írta: „a jó történész nemcsak kiváló tudós, nemcsak kitartó kutató, de mesélni is tud. Megette a fene – mondhatnók – azt a könyvet, amit tíz perc után unottan tesz le az olvasó. Az adatok szürke halmazából ki kell törni, hogy olvasóink élvezzék is azt, amit eléjük teszünk."
Kedves Attila, én élveztem azt a kis időt, amit ez idáig legújabb könyved társaságában tölthettem. Biztosíthatlak róla, hogy idővel újra és újra kézbe veszem majd. És ugyanezt kívánom minél több olvasódnak! A könyveknek ugyanis megvan a maguk sorsa, ez a kötet pedig megérdemli, hogy gyakran lapozzák. És tudjuk, a városoknak is megvan a maguk sorsa…

Végezetül Romsics Ignác gondolataival zárnám mondandómat:
„Miért írunk és miért olvasunk a múltról? Ahogy az eddig feltett kérdésekre, úgy erre sem lehet egytényezős választ adni. A tagadhatatlan érdeklődésnek ugyanis nyilvánvalóan több oka van. Az egyik legkézenfekvőbb: a kíváncsiság. Az emberek érdeklődnek gyökereik, saját családjuk és tágabb közösségük múltja iránt. Tudni akarják, hogy honnan jöttek és hogy merre tartanak. A történetírás iránti érdeklődés másik ősi oka az emberek igénye a szórakozásra. A középkori annalesek, krónikák és geszták a felsőbb körök olvasmányai voltak, s a velük szemben támasztott egyik fontos követelmény esztétikai jellegű volt. Napjaink társadalomtudományosított történetírásának képessége esztétikai örömök nyújtására - eufemisztikusan szólva - természetesen jóval mérsékeltebb. A régi hagyományokat követő és emellett szépírói kvalitásokkal is rendelkező történészek száma azonban ma sem csekély, s irodalmias történeti munkáik magas példányszáma alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy az olvasói igény irántuk továbbra is igen jelentős. S attól, hogy egy történeti munka stilisztikai szempontból is igényes, egyáltalán nem biztos, hogy a meggyőző ereje kisebb, mint azé, amelyet táblázatokkal és logaritmusokkal zsúfolt tele a szerzője. Sőt. Bizonyosan mindenkinek került már a kezébe olyan húsz-harminc oldalas, jegyzetek nélküli és irodalmias jellegű, ám történelmi témájú esszé, amelynek az elolvasásával nemcsak többet, illetve lényegesebbet tudott meg annál, mint ami az ugyanabban a témakörben rendelkezésre álló több száz oldalas szakmonográfiákból kihüvelyezhető, hanem a veretes nyelvezet és az igényes stílus még gyönyörködtette is."

Bizton állíthatom, hogy Nagy Attila új kötete ilyen olvasmány. Hogy végül mit tanulunk és mit hasznosítunk belőle, az viszont kizárólag rajtunk múlik. Az utódok majd úgyis megítélik tetteinket, ahogyan mi is mérlegeljük elődeink teljesítményét.
 

Képek beküldése | Képeslapok, dokumentumok feltöltése

Várjuk digitálisan és személyesen is az egykori képeket, képeslapokat, újságokat, emlékeket. Ide kattintva vagy online beküldheti azokat, vagy elérhetőségeinken kapcsolatba léphetünk!

Fórumozz! | Keress minket a közösségi hálón!

Az én városom, Dunaszerdahely elérhető a közösségi oldalakon is. Ha kérdése, észrevétele, ötlete, hozzászólása van, ott megteheti. Ide kattintva elérhet bennünket!

Az én városom | Helytörténeti verseny

Dunaszerdahely Város Önkormányzata várostörténeti versenyt hirdet az alap- és középiskolák, valamint az óvodások számára. Érdemes lesz bekapcsolódni!

Híres eleink mondták | Idézetek városunk jeles elődeitől...

Két szegényház számára hagyok huszezer forintot (...) és ekként a családom által megjelölt alkalmas helyen szegényház építtessék. Ugyanott szegények a család által vétessenek fel és amint az más szegényeknél is szokás, ruháztassanak és vagy naponként bizonyos összeg szabassék ki nekik, vagy élelmeztessenek.”

(Kondé Miklós püspök)

Feliratkozás hírlevélre | Hogy mindenről időben értesülj!

Küldj üzenetet! | Kérdezz bátran

Hány szeme van egy embernek? (Számmal írva!)
E-mail
Tárgy
Üzenet
You are here: Home Blog Egykor és ma Dunaszerdahely emlékhelyei