• Isten hozta
    Isten hozta

    Isten hozta

    Az én városom, Dunaszerdahely helytörténeti portálon!

    2012. június 22-én indult helytörténeti portálunk célja egyértelmű: sajátos választ akarunk adni a körülöttünk élő emberek számára, hogy mit jelent magyarságunk, mit jelent a gyökerekhez való kötődés, az identitásnak ezek a szálai hogyan is határozzák meg a mi magunk, de főképp gyermekeink jövőbeli életét, boldogulását. Múlt nélkül nincsen jövő, szokták mondani. Mi ezt a múltat akarjuk a kedves szöfröző előtt feltárni, megmutatni. Jelként felemelni...

    Elolvasom a legújabb bejegyzéseket!

     

  • Várjuk a segítségét!
    Várjuk a segítségét!

    Várjuk a segítséget!

    Dunaszerdahely emlékeit kutatjuk!

    Sajnos mindig kevesen vagyunk, és hogy jó munkát, mindenki számára értékeset hozzunk létre, ahhoz az Ön segítségére is szükségünk van. Keressük Szerdahely még ma is fellelhető emlékeit - képeket, képeslapokat, dokumentumokat, régi újságokat (pl. Csallóközi Lapok, Csallóközi Hírlap), tárgyi emlékeket stb. Ha tud, vagy szeretne segíteni, kattintson a lenti gombra!

    Igen, segítek!

     

  • Ön mire emlékszik?
    Ön mire emlékszik?

    Ossza meg emlékeit!

    Ön mire emlékszik? Írja meg nekünk!

    Sokan visszaemlékeznek még a régi városra, az egykor itt élt emberekre. Az emlékek elő-előbukkannak. Írja meg nekünk ezeket, még ha csak pár sorban, gondolatfoszlányban is. Segítse így is a munkánkat!

    Szeretnék pár sort küldeni

     

  • Küldjön hírt, programajánlót!
    Küldjön hírt, programajánlót!

    Küldjön hírt, programajánlót!

    Írjuk meg együtt a közös szerdahelyi eseménynaptárt!

    Sokszor kellemetlen, hogy nem tudunk egymás rendezvényeiről, programjairól. S milyen jó lenne, ha mindezt végre egy helyen tudnánk megnézni.

    A jobb oldalsávban található eseménynaptárral ez lenne a célunk. Azonban hogy minél színesebb és gazdagabb legyen ez a programajánlat, bizony szükségünk van arra is, hogy minél többen elküldjék programajánlókukat!

    Hírt,  eseményajánlót küldök!

     

Dunaszerdahely történelmi blogja | Korok, gondolatok

Életkép az ortodox zsidó szerdahelyi közösségről

Az erősen ortodox szerdahelyi közösség életébe enged beletekinteni személyes emlékein keresztül az 1832-ben született Vámbéry Ármin, a nagy Kelet-kutató.

 „Keresztény polgára vajmi kevés volt a városnak, mert túlnyomó részében zsidó volt a lakosság. Meg is látszott ez félreismerhetetlenül az utczák képén. A zsinagóga előtt egy lakatra járó vaskarika lógott lánczon. Ebbe a karikába csukták a nyakát egész napra annak a bűnös zsidónak, ki vétséget követett el a vallás törvényei, vagy a mi ezzel egyre ment, a társadalmi rend érdekei ellen. Az volt csak a pellengérre állítás! A delikvenst leköpte minden igazhivő zsidó, kit útja a zsinagóga tájékára vitt. Természetesen nem csekély feltünést keltett, különösen a gyermeknép között, ha kocsin vagy lóháton egy-egy falusi nemes tisztelte meg látogatásával a zsidók városát. Jobbára pénzügyleteik lebonyolítása végett jöttek a nemes urak és milyen sietve jöttek, ép olyan vágtatva távoztak is el dolgaik végeztével. A dunaszerdahelyi zsidóság kalmárnép volt a legszegényebbtől a legmódosabbig. Foglalkozott pénzüzletekkel is a gazdagabbja, de a túlnyomó rész csirkével, tojással, veteménnyel kereskedett Bécsbe és Pozsonyba. Mind a mellett nem lehetett volna azt mondani, hogy a túlságos jómód felveti a dunaszerdahelyi zsidóságot. Emeletes háza csak egy volt a városnak, az is keresztény kézen volt: egy Kondé Ignácz nevű birtokosember volt a tulajdonosa. (…)

A dunaszerdahelyi zsidó hitközség a legvallásosabb, legősibb és a neologság érintésétől leginkább ment hitközségek egyikének hirében állott akkoriban Magyarország és egész Európa hitközségei közt, nem számítva közéjük talán egynehány khaszidim (vakbuzgó) voltáról híres lengyel és orosz hitközséget. Maradványa volt a tiszta és hamisítatlan középkornak, e kor minden őrülten fanatikus tévelygésével és szertelenségével s még ennél is több: szakasztott mása annak a hitéletnek, melynek zord árnyékai borzadálylyal töltöttek el később Bokhara muszulmánjai közt. A vallási lelkesültség túlságában, a rituális szőrszálhasogatásnak és szomorú babonahitnek borzasztó labirintusában éltem én gyermekkoromat. Télen és nyáron, kora reggel és későn este soha el nem mulasztottam volna, hogy siessek a zsinagógába, mihelyt megdobbant házunk ajtaján a fakalapács első ütése – a harangszó helyett ez volt a zsidóknál az istentiszteletre hivó jeladás – és erőteljesen csengő ifjúi hangom korán túlzengett az imádkozók seregén. Istenfélő gyermek voltam, ezt tartották rólam a községben. Inkább elpusztultam volna éhen, mintsem hogy egy falatot is vegyek a számba, mely nem rituális módon készült, hogy húst vagy tejes ételt ettem volna a szabályszerű hat órai idő betartása nélkül; vagy pedig – a mitől Isten óvjon – hogy rávetettem volna szemem Isten legundokabb teremtményére, a disznóra. Hát még, hogy a kezem is bemocskoltam volna vele! Attól való félelmemben, hogy födetlenül maradhatna a fejem, a mi halálos bűn volt az óhitű zsidó szemében, a fülemig lehúztam a sapkámat, mikor pedig egyszer pajkos keresztény fiúk erőszakkal lehúzták a fejemről, reszkettem, mint a nyárfalevél és azt hittem, hogy most már nem kerülhettem el a gyehenna borzasztó szenvedéseit. Ha szombaton, a teljes nyugalom napján, történetesen ezüst vagy rézpénzt találtam a földön, nem hajoltam le érte, mert bűn lett volna kezemmel megérinteni, hanem szent szégyenérzettel taszítottam odább a lábammal, befödtem porral és sárral, hogy másnap érte mehessek. Az a vallás, mely zsinórmértékkel szolgál hivének a legkisebb részletkérdésben is, mely kioktatja róla, hogy miképen egyék, igyék, álljon, aludjék, ruházkodjék, miképen gondozza testét kívül és belül, hogyan érintkezzék a nőkkel és hogyan viselkedjék a természet különböző jelenségével szemben – az olyan vallás mélyen hat az ifjú lelki világára, lenyűgözi a serdülő gyönge lényt, hatalmába veszi minden érzelmét és gondolatát épen úgy, mint a hogy évek múltán, Törökország és Perzsia muszulmán ifjúságán is tapasztaltam. Ott is, mint itt, voltaképen külsőségekben nyilatkozik meg a hit; szertartásokban, melyekhez szigorúan alkalmazkodnak.” (Vámbéry Ármin: Küzdelmeim)

Képek beküldése | Képeslapok, dokumentumok feltöltése

Várjuk digitálisan és személyesen is az egykori képeket, képeslapokat, újságokat, emlékeket. Ide kattintva vagy online beküldheti azokat, vagy elérhetőségeinken kapcsolatba léphetünk!

Fórumozz! | Keress minket a közösségi hálón!

Az én városom, Dunaszerdahely elérhető a közösségi oldalakon is. Ha kérdése, észrevétele, ötlete, hozzászólása van, ott megteheti. Ide kattintva elérhet bennünket!

Az én városom | Helytörténeti verseny

Dunaszerdahely Város Önkormányzata várostörténeti versenyt hirdet az alap- és középiskolák, valamint az óvodások számára. Érdemes lesz bekapcsolódni!

Híres eleink mondták | Idézetek városunk jeles elődeitől...

Két szegényház számára hagyok huszezer forintot (...) és ekként a családom által megjelölt alkalmas helyen szegényház építtessék. Ugyanott szegények a család által vétessenek fel és amint az más szegényeknél is szokás, ruháztassanak és vagy naponként bizonyos összeg szabassék ki nekik, vagy élelmeztessenek.”

(Kondé Miklós püspök)

Feliratkozás hírlevélre | Hogy mindenről időben értesülj!

Küldj üzenetet! | Kérdezz bátran

Hány szeme van egy embernek? (Számmal írva!)
E-mail
Tárgy
Üzenet
You are here: Home Blog Kis Palesztína Életkép az ortodox zsidó szerdahelyi közösségről