• Isten hozta
    Isten hozta

    Isten hozta

    Az én városom, Dunaszerdahely helytörténeti portálon!

    2012. június 22-én indult helytörténeti portálunk célja egyértelmű: sajátos választ akarunk adni a körülöttünk élő emberek számára, hogy mit jelent magyarságunk, mit jelent a gyökerekhez való kötődés, az identitásnak ezek a szálai hogyan is határozzák meg a mi magunk, de főképp gyermekeink jövőbeli életét, boldogulását. Múlt nélkül nincsen jövő, szokták mondani. Mi ezt a múltat akarjuk a kedves szöfröző előtt feltárni, megmutatni. Jelként felemelni...

    Elolvasom a legújabb bejegyzéseket!

     

  • Várjuk a segítségét!
    Várjuk a segítségét!

    Várjuk a segítséget!

    Dunaszerdahely emlékeit kutatjuk!

    Sajnos mindig kevesen vagyunk, és hogy jó munkát, mindenki számára értékeset hozzunk létre, ahhoz az Ön segítségére is szükségünk van. Keressük Szerdahely még ma is fellelhető emlékeit - képeket, képeslapokat, dokumentumokat, régi újságokat (pl. Csallóközi Lapok, Csallóközi Hírlap), tárgyi emlékeket stb. Ha tud, vagy szeretne segíteni, kattintson a lenti gombra!

    Igen, segítek!

     

  • Ön mire emlékszik?
    Ön mire emlékszik?

    Ossza meg emlékeit!

    Ön mire emlékszik? Írja meg nekünk!

    Sokan visszaemlékeznek még a régi városra, az egykor itt élt emberekre. Az emlékek elő-előbukkannak. Írja meg nekünk ezeket, még ha csak pár sorban, gondolatfoszlányban is. Segítse így is a munkánkat!

    Szeretnék pár sort küldeni

     

  • Küldjön hírt, programajánlót!
    Küldjön hírt, programajánlót!

    Küldjön hírt, programajánlót!

    Írjuk meg együtt a közös szerdahelyi eseménynaptárt!

    Sokszor kellemetlen, hogy nem tudunk egymás rendezvényeiről, programjairól. S milyen jó lenne, ha mindezt végre egy helyen tudnánk megnézni.

    A jobb oldalsávban található eseménynaptárral ez lenne a célunk. Azonban hogy minél színesebb és gazdagabb legyen ez a programajánlat, bizony szükségünk van arra is, hogy minél többen elküldjék programajánlókukat!

    Hírt,  eseményajánlót küldök!

     

Dunaszerdahely történelmi blogja | Korok, gondolatok

Bűnügyek és gyilkosságok…



Az érthetetlen, felkavaró bűnügyek, de éppenséggel a rablások, lopások is mindig megbotránkoztatták az embereket. Ám egyben vegyes érzéseket keltve bennük, mérhetetlen kíváncsivá is tették őket. Nemcsak ma – évszázadokkal ezelőtt is. Nem csoda hát, ha több ilyen esetet találunk még a korai oklevelek, krónikák sorai között is… Lássunk néhány érdekeset!
Egy 1336-os oklevélben, ahol Szerdahely környékének leírását olvashatjuk, több tó nevét is megleljük. Nem csodálkozhatunk ezen, hiszen Dunaszerdahely környéke a 19. század derekáig bizony mocsaras, lápos, vizenyős terület volt. Az egyik tó elnevezése azonban már érdekesen szembeötlő, ugyanis ekképp hívták a helyiek: Gonosz-tó (Gonuztho). Hogy milyen okból, azt ma csak találgatni tudjuk… Egy másik érdekes feljegyzés 1347-ből maradt ránk az Amade család oklevéltárában, mely szerint a nemesi családok nézeteltérései, vetélkedései során valakit meggyilkoltak, s a megtámadottak a Szent György-templomba (és az azt körülvevő temetőbe) menekültek. Az ötven évre rá már okiratokban is előforduló Szentfundus (Sacere), azaz „sérthetetlen terület” elnevezés is mutatja, hogy a templom bizony többször is védelméül szolgált az odamenekülőknek. Az egyházi sérthetetlenséget akkoriban nem nagyon merték megkérdőjelezni.
Ha minden igaz, 1355-ből származik az első (legalábbis oklevélben feljegyzett) szerdahelyi tolvajnak a neve: ő volt Mihály. Szégyenletes lehetett az esete, hiszen a feljegyzések szerint nem másnak, mint a Szent György-templom Péter nevű harangozónak volt a fia – az alma úgy látszik, messze eshetett a fájától. Ugyancsak 1355-ös a szerdahelyi (s akkoriban véresen botrányosan hangzó) Lucifernek is az említése – legalábbis egy helyi Bertold nevezetű csavargó, akinek egyébként szerdahelyi származású felesége ugyancsak tolvaj volt, neveztette így magát. Ha feljegyezték, biztosan okot adott rá, mindenesetre így Bertold-Lucifer „beírta magát” a történelembe.
1409-ben egy a régi (azaz a templom előtti) piacon történt verekedés keltett nagy szenzációt a kis településen, amit Péter és társai kezdeményeztek – „húzva így” magukra későbbi kihallgatások sorát és végül a pénzbüntetést.  
1506-ban ismét a nemesek civódásának színhelye Szerdahely: ugyanis az itteni békebíráknak kellett eldöntenie, hogy kinek ítéljék az elhunyt Várkonyi Amadé Györgynek a fiát: elrablójának, Várkonyi Amadé Istvánnak, avagy anyjának, Katalin özvegynek. Végül azt határozták, a fiú egy-egy órás beszélgetéssel maga döntse el, a felek közül kinél kíván lakni.
Természetesen nem csupán oklevelek, de például a szerdahelyi Antal-féle krónika is megőrzött több, persze későbbi gyilkosságot, rejtélyt (az itt leírt gyilkosok nevét rövidítjük). Lássunk néhányat innen is:
„1914. augusztus 16-án a Kereszt vendéglőben S. Miklós nádszegi származású munkás szóváltásba keveredett a vendéglő tulajdonosával, Polák Ignáccal. Később S. elhagyta a vendéglőt, de a kocsmáros fiai, a 14 éves Géza és a 15 éves Móric követték őt, s utolérve a községház kapuja előtt megtámadták. A zsebkésével védekező S. mindkét fiút halálosan megsebesítette, s bele is haltak a sérülésbe. A később odaérkező apa is megsérült, de felgyógyult. S-t a helyszínre érkezett rendőrség azonnal letartóztatta, s a bíróság 15 évi fegyházra ítélte, majd rövid börtönbüntetés után az olasz harctérre került.
1918 decemberében a 66 éves Kohn Éliás dunaszerdahelyi lakóst az országúton gyilkolták meg ismeretlen tettesek.”
Egy pillanatra megállunk az utóbbi gyilkosságnál: az ugyanis az első világháború utáni zűrzavaros időben történt. Egy másik forrás mutat rá erre az időszakra érzékletesen: „a hazatért katonák, főleg a fiatalok folytatták a rendetlenkedéseiket. A vagyonosabb gazdákat, urakat, főleg a zsidókat igen sok helyen kifosztogatták. A jegyzőket számtalan községből elkergették. (…) Katonaság, rend az országban nem lévén, senkitől sem féltek.
1919 évi január hó 4 és 5-től kezdve a dunaszerdahelyi fogolytábort fosztották ki a környék lakósai. (…) Az ilyen belső zavargások, terrorizálások, a békés lakosság állandó zaklatása s nyugtalanítása következtében a dunaszerdahelyi közigazgatási hatóság és a zsidók a már Tallósnál lévő cseh megszálló csapatok segítségét (kényszerültek) igénybe venni, kik a Kisduna ágon átkelve körülbelül 200 emberből álló csapattal megszállták Dunaszerdahelyt január 8-ikán délelőtt 11 órakor; elsősorban a vasúti állomás épületét foglalták el. Ezekből látható, hogy a cseheket a belső kérhetetlen zavargások miatt hívták be Csallóközbe először is Dunaszerdahelyre.”  
Nem elemezve most az 1919-es helyzetet, térjünk vissza az Antal-krónikához:
„Ugyancsak ismeretlen tettesek lőtték agyon Ambrovics Simon volt orosz hadifoglyot a 247. számú házban 1919. november 9-én. 1919. december 19-én a 246. számú házban Weisz Hermann 62 éves vendéglőst lőtték le ismeretlen tettesek.
1924. november 9-én P. Oszkár kocsis ekevassal csapta agyon Széher Ernő dunaszerdahelyi lakost, utána pedig kirabolta. A gyilkost a bíróság 15 évi fegyházra ítélte.
1945. február 20-án a Vásártéren két férfihullát találtak. A negyven év körüli férfiak valószínűleg az izraelita felekezethez tartoztak, s halálukat fegyver golyója okozta. Az egyik hullánál talált papírlapon a Weisz név volt olvasható.
1955-ben a Teleki utca 177. számú háza lebontásakor a munkások befalazott csontvázra bukkantak.
Ugyancsak 1955-ben Nemesszegben a volt Németh Miklós féle ház bontásakor az utcai szoba padlózata alatt kb. 25 cm mélységben félig ülő félig fekvő csontvázat találtak, amely az orvosok vizsgálata alapján 150 év óta fekhetett e helyen.”
Ez utóbbi két esethez szinte idekívánkozik az Új Szó 2010-es cikke, a Csontvázakra bukkantak az építkezés során. „Csontvázak kerültek elő a Kondé püspök utcában zajló építkezési munkálatok során. Az előzetes vizsgálat megállapította, hogy a kétméteres mélységből előkerült lelet három-négyszáz éves. A két csontváz szokatlan, összegörnyedt testhelyzetben, egymás fölött feküdt – az archeológusok ebből arra következtetnek, hogy a két személy valószínűleg támadás áldozata lett. Ezt látszik megerősíteni az a tény is, hogy a földi maradványok a katolikus templomtól viszonylag messze voltak elhantolva, míg eleink a 16–17. században szigorú szabályok szerint, a templom körüli sírkertben temetkeztek” – írták le akkor az esetet. Sajnos mindmáig nem került a nagynyilvánosság elé erről több információ.
Visszatérve az 1955-ös nemesszegi esethez, a helyi legendárium és visszaemlékezések szerint az ott talált félig ülő félig fekvő csontváz egy hírvivő katonalovas lehetett, akit az akkor még álló nagy udvarházban gyilkoltak meg, és temettek el sebtében a pincébe (az ott lakók szerint a pince padlózata alatt feküdt a holttest). A ház asszonya értesülve a gyilkosságról, a kapu fölött szoborfülkét készíttetett, ahová egy Mária szobrot helyeztek el, amely a lebontott udvarház helyén felépült kis ház oromzatára is odakerült. A nemesi házban talált iratokat még 1955-ben Antal András összegyűjtötte, elvitte – ezek sajnos máig nem kerültek elő. Ami viszont megmaradt, az ugyancsak a pincéből került elő: a ház urainak, az ősrégi csallóközi nyéki Németh családnak a pecsétnyomója.
Vajon ki tudja, mennyi titkot, borzalmat rejt a föld, s mi minden rejtőzhetik ma is a lábunk alatt?

Képek beküldése | Képeslapok, dokumentumok feltöltése

Várjuk digitálisan és személyesen is az egykori képeket, képeslapokat, újságokat, emlékeket. Ide kattintva vagy online beküldheti azokat, vagy elérhetőségeinken kapcsolatba léphetünk!

Fórumozz! | Keress minket a közösségi hálón!

Az én városom, Dunaszerdahely elérhető a közösségi oldalakon is. Ha kérdése, észrevétele, ötlete, hozzászólása van, ott megteheti. Ide kattintva elérhet bennünket!

Az én városom | Helytörténeti verseny

Dunaszerdahely Város Önkormányzata várostörténeti versenyt hirdet az alap- és középiskolák, valamint az óvodások számára. Érdemes lesz bekapcsolódni!

Híres eleink mondták | Idézetek városunk jeles elődeitől...

Két szegényház számára hagyok huszezer forintot (...) és ekként a családom által megjelölt alkalmas helyen szegényház építtessék. Ugyanott szegények a család által vétessenek fel és amint az más szegényeknél is szokás, ruháztassanak és vagy naponként bizonyos összeg szabassék ki nekik, vagy élelmeztessenek.”

(Kondé Miklós püspök)

Feliratkozás hírlevélre | Hogy mindenről időben értesülj!

Küldj üzenetet! | Kérdezz bátran

Hány szeme van egy embernek? (Számmal írva!)
E-mail
Tárgy
Üzenet
You are here: Home Blog Korok - emberek Bűnügyek és gyilkosságok…